Xel-ha

3.0 A zöböl
Mindenekelőtt el kell, hogy mondjam, hogy mindannyian borzasztóan hiányoztok. Elsősorban a családom, na meg persze szintén elsősorban a barátaim. :) Iszonyú jó lenne veletek együtt itt, és nagyon remélem, hogy mindannyiotoknak megadatik ez az élmény itt, vagy bárhol máshol. Ezt a blogot is elsősorban azért írom, hogy ne felejtsetek el, és hogy valahogy meg tudjam osztani Veletek is az élményeket, hátha egy kis napsütést át tudok csempészni a biteken keresztül. Ha hazaértem, mindenki jelentkezhet egy ingyen ölelésre, sőt…
Na, lássunk neki az újabb nap történetének. Azt előrebocsátom, hogy a képeken két dolgot fogtok majd tapasztalni: egyre barnább leszek, és egyre szőrösebb. :) Ugyanis néhány dolgot sikerült otthon hagyni, és máig sem pótolni: borotvahab, aftershave, fejkendő/fejfedő.
Szóval, reggel ismét korán keltem, szokatlanul korán tudok itt ébredni. Apu és Erik csodálkozna is rajta rendesen. Reggelinél (megint omlett) megbeszéltük, hogy úgy kezdjük a napot, hogy elmegyünk Xel-ha-ba (képek itt), úszni egyet a delfinekkel. A honlapjuk szerint a delfinekkel való úszkálás egy kb. 30 perces program, úgy terveztük hát, hogy azután majd megyünk még délre fürdeni a tengerbe. Ez a Xel-ha (Selá) nevű hely egy öböl, a szállásunktól mindössze 15 perc autóútra. Nos, cuccukat be a kocsiba, irány Horány, Darány, Surány. Megérkeztünk, egy biciklis srác mutatta, hova parkoljunk, és hol a pénztár. A pénztárnál megtudtuk, hogy sok minden más is van itt még, mint delfin-show, és mivel a beugrót úgyis ki kell fizetnünk, érdemes hát maradni mást is kipróbálni. Előre elárulom, így lett az egyórás programból egynapos. A belépőjegy magába foglalja egész napra az ételt, italt (bármi, bármennyi), búvárcucc-kölcsönzést, napágyat, törcsit, és a delfineken kívül minden más programot. Nos, ekkor még nem tudtuk, de végül annyi minden volt, hogy nem tudtunk mindent kipróbálni, pl. búvárkodni, biciklizni sem. Mondanám, hogy ez egy élménypark, de akkor túl „kicsiben” gondolkoznátok. Nem hasonlítható össze aquaparkokkal, vagy vidámparkokkal. Mi körbesétáltuk az egészet, de több mint másfél óráig tartott. Na, de kezdjük az elejéről.
Rögtön a delfinekkel való úszással kezdtünk. Hatan voltunk egy csoportban, ez tökéletesen meg is felelt nekünk, nem volt zsúfolt. A delfinünket Kissinnek hívták, ami ördögöt jelent. 4 éves kislány volt, de állítólag az egyik legnagyobb. Először simogattuk, úszkált körülöttünk, puszit kaptunk tőle, kezet fogtunk vele, megölelhettük, fröcsköltük egymást, adtunk neki enni, simogattuk a hasát, stb. Olyan finom bőre van. Aztán három delfin ugrott át felettünk, majd mindenkit egyesével húztak úgy, hogy az uszonyukba kapaszkodtunk, de borzasztó gyorsan, kb. 60 métert. Ez csúcs volt, bár valószínűleg megleptem azzal, hogy „összerúgtunk”. :) Sajnos, erről nem tudtunk fotót, vagy videót készíteni, mert ad1. egyszerre voltunk, ad2. nem is nagyon engedték. Hogy miért? Mert ők készítettek, és szerették volna, hogy a végén megvegyük. Csakhogy a fotó darabja 25$ volt, ha mind megvettük volna videóval együtt, akkor „csak” 170$ lett volna. Több mint 35 ezer Forint. Anyám!
Ezt követően ettünk egy kis gyümölcsöt, majd nyakunkba kaptuk a lábunkat, hogy körbesétáljuk a parkot. A séta során láttunk nagyon sokféle állatot. Így például az itt mindenhol százával rohangáló leguánt (iguánát), ami egy picit nagyobb, mint az otthoni gyíkok, kb. 40-70 centiméteresek. Nem is fogdossák meg őket a gyerekek. Ezen kívül láttunk sok-sok féle madarat (tukánt, papagájt), halat, rákot, ráját (tudom, hogy hal), lamantint, valamint a számomra legmeglepőbb: fehérorrú koátit, azaz ormányos medvét. Ezek a parkban össze-vissza sétálnak, senki által nem zavartatva, de ezek vadállatok, nem szabad simogatni őket. A parkról és az állatokról egy pár kép:

Egyébként a sok-sok növény és egzotikus fa biztos lekötné Csancsi fantáziáját is, pláne, hogy a legtöbb fának a neve és rövid leírás is megtalálható. Itt láttuk először a tengert, itt is fürödtünk benne első alkalommal. Van itt úgynevezett cenote, ezeknek nagyon érdekes az élővilága, és jó melegek. A parkban ezen kívül még canopyztunk, kötélről tarzanoztam a vízbe (Pityu ne csinálja utánam!), és végül óriásgumival csordogáltunk végig a folyón. Lehetett volna még szikláról ugrálni (4-6 m), búvárkodni, lamantinokkal úszkálni, bringázni etc. Nekünk az egy órás programunk a többszöri evéssel és ivással megszakítva így is egy teljes napra nyúlt, de egyáltalán nem bántuk meg.
A parkban egyébként két magyar családdal is találkoztunk, az egyikkel nem beszélgettünk, de a stílusból ítélve hazaiak voltak :(, a másik család Los Angelesben él tíz éve. Velük több ízben is összefutottunk, és miután elmeséltük, merre megyünk még, elgondolkoztak, hogy hazaköltözzenek-e. :)
Így utólag mindenképp azt kell, hogy mondjam tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, akik itt voltatok és nem mentetek el, hogy bánhatjátok. Ha a delfin nem is érdekelt volna titeket, akkor is Xel-ha megéri a pénzét (remélem, mindenki ismeri a „Delma megéri a pénzét” dallamát).
Nos, hazafelé már csak az maradt, hogy kiderítsem, benzinnel, vagy dízellel megy-e ez a fránya automobil, úgyhogy betértünk tankolni ügyesen. Össze-vissza 6000 Ft-ból meg is töltötték a még nem teljesen üres, kb. 50 literes tankot. Hurrá. Haza nem vihetnék belőle egy kicsit???
Na, mára ennyit, menni kell enni, ugyanis itt most van vacsi-time!
3.1 Újabb baleset
Láttunk egy háromlábú leguánt! Szegényke nem tudott elsprintelni. Tyű, bosztorgyán.

4.0 A következő részek tartalmából