Az első teljes nap

2.0 Maják
Az időeltolódás miatti átállás nem jelentett nagy problémát, köszönhetően annak, hogy már olyan előrelátó voltam, és direkt úgy terveztem, hogy végig nyugatra utazzunk. A másik irányba horror lenne. :) Így folyamatosan nyerjük az időt, majd Hawaii-ról Japánba repülve bukunk el egyben egy teljes napot, azaz 24 órát. Ha ez nem lenne, akkor egy napot utaznék vissza az időben, és amikor visszamennék, én mindig a Ti tegnapotokat élném át. Izgi lenne. :)
Szóval, meglepő módon 6 óra alvás simán elég volt, és még csak nem is voltam nagyon fáradt, amikor másnap fél nyolc körül felkeltem. Mivel a háziak mondták, hogy a medencét nem lehet használni, mert voltak itt kisgyerekek és összepiszkolták (részleteket hál’ istennek nem tudok), kitaláltuk, hogy a legfontosabbat tudjuk le először, hogy amennyiben bármilyen akadályba ütköznénk, legyen még egy „esőnap”. Szóval a gyors reggeli (omlett) után ismét beugrottunk a verdába, és uccu neki. A gugli maps meg a GPS is azt szerette volna, hogy menjünk el az autópályáig, amivel kb. 10 percet spórolhattunk volna, de kimaradt volna sok érdekesség, és fizethettünk volna ismét rendesen; egyszóval, felülbíráltam őket (újratervezés). Az utak jó minőségűek, inkább arra kell figyelni, hogy semmit és senkit ne üssön el az ember, minden(ki) össze-vissza kódorog. Ja, és a lakott területek tele vannak mindenféle fekvőrendőrökkel (olyasmi, mint Jordánia, ha már arra jártál). Az utat egyébként erdők övezik, amik növényvilágban hasonlóak a mieinkhez, csak alacsonyabbak, és sűrűbbek. Inkább bokrok, mint fák. Az út mentén össze-vissza van néhány ház, mondanám, hogy félkészek, de attól tartok, hogy nem azok. Elég leharcoltnak tűnnek az épületek, és a környezetüket sem tartják rendben, de mégis valahogy olyan barátságos, és nem félelmetes az egész. Az épületek fedele gyakran nád, de építkeznek mindennel, amivel csak tudnak: kő, tégla, fa stb. A falvakban sok a kutya, de úgy néznek ki, mintha éheztetnék őket. Huncut magasan a legkövérebb lenne köztük.
Útközben megálltunk Valladolidban, itt kicsit kinyújtóztunk, és vettünk inni. Sokat nem kolbászoltunk, mert még várt minket Chichen Itza. Nem is gondolnátok, milyen közel van ide San Diego:

Azt hiszitek, hogy ez nem is az? Na akkor ez mi?

Ugye, hogy úgy?
Végül is hosszú kocsikázás után csak megérkeztünk a maja városba, Chichen Itzába. Magáról a maja kultúráról, életről, népről, vagy a városról nem akarok itt írni, úgyis csak másokat idéznék, aki kíváncsi rá (egyébként érdemes elolvasni), az talál róla bővebben leírást itt. A város és az épületek egyébként lenyűgözőek. Egész jó állapotban vannak, és rendkívül impozánsak. Több templom, piactér, labdajátékok csarnoka, fantasztikusak. Látni azokat a vízgyűjtőket, kutakat (celotékat), ahonnan a vizet szerezték, és amit áldozati helynek is használtak. Egy pár kép a helyszínről:

Mindenkinek csak ajánlani és kívánni tudom, hogy jöjjön el, jusson el egyszer ide. Ha nem lenne a világon olyan sok hely, amit meg kell még néznem, akkor azt mondanám, hogy tuti visszajövök még, de így csak remélni tudom, hogy lesz még rá erőm, időm, pénzem és energiám, hogy újra lássam.
A helyszín kultúrájához (most már a mairól beszélek, maják és toltékok helyett mexikóiakról) persze hozzátartozik még az a sok száz árus, aki mindent rád akar sózni. Mindenféle bóvli és giccstárgyaktól kezdve, faliszőnyegeken keresztül, szobrokat, dísztárgyakat, ékszereket, bármit. Persze a kiinduló ár és a vételár jó esetben köszönőviszonyban sincsenek, vagy ha mégis, nem jó boltot csináltál. Szinte mindent meg lehet kapni végül egy dollárért. :) Mi is vettünk szuvenírt, a kiinduló árnak végül a 40%-áért, de a végösszeget nem írom le, mert lehet, hogy még így is borzasztó drága volt. :) Egy biztos, ők is, mi is úgy gondoljuk, jó boltot csináltunk, és ez a lényeg.
Na, akkor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy ismét tanítsak valamit azoknak, akik nem szégyellik bevallani, hogy ezt nem tudták (ahogy nemrég még én sem): A szó eleji X-et errefelé S-nek ejtik, azaz pl. Xebalba = „seválvá”. Na, ennek fényében az alábbi képen szerintetek ki van?

Naná, hogy a Skála Kópé. :) (A hátsó táblát pedig kifejezetten férfi nézőim figyelmébe ajánlom!)
Hazafelé megálltunk még Valladolid főterén vacsorázni, és mivel anyuka úgyis megkérdezné, hogy mit ettem, hát íme a vacsi és a főtér:

Minden európai kicsit bajban volt az ételválasztással, illetve látszott, hogy a higiénia hiánya kicsit aggasztja őket, de szerintem végül mindenki jól lakott. És ha az általam ismert mintából indulok ki, akkor senkinek nincs gyomorbántalma sem. Az biztos, hogy a Köjálnak meg az ÁNTSZ-nek lenne itt dolga rendesen. Miután ügyesen megvacsiztunk, körbenéztünk még a téren hatalmas madárfütty koncert közepette, amiről videót is készítettem. Ha jók lesztek, talán megoldom majd valahogy azt is, hogy videót töltsek fel. Erre azonban biztosan várni kell míg átérünk az Estados Uniosba (EEUU), mert a sávszél itt hagy némi kívánnivalót maga után.
Az 5 perces séta után ismét túráztattuk a verdát, de nem üresben, álló helyzetben, hanem irány haza. A falu szélén lévő hipermarketbe még beugrottunk (leginkább a Metro áruházhoz hasonlít, de természetesen a választék, a tisztaság olyan mexikóias, az egész slampos) vettünk némi itókát, meg kekszet/csokit. Hosszú, de szép nap volt. Este még megírtam azt a hosszú-hosszú beszámolót az útról Mexikóig, de az első nap krónikájára már nem volt erőm aznap, így megcsúsztam vele. De sebaj, így legalább mindig izgultok egy kicsit. :)
Mára zárom soraim, mert már nem jut más érdekesség az eszembe, hovatovább, fáradt is vagyok. :)
ui. Ezen a napon nem láttunk baleseT. (copyright by Miki)

3.0 A következő részek tartalmából: