24 óra = 48 óra

18.0, 19.0 Az időugrás
Na, ez egy aránylag rövid poszt lesz. Elsősorban azonban azt hiszem, a cím szorul magyarázatra. Miért is egyenlő a két nap eggyel? Hát azért, mert időközben átléptük a vasárnap-hétfő vonalat, és míg mi ugyan csak 24 óra elmúlását érzékeltünk, az óráinkon valójában 48 óra telt el.
Kedd reggel tehát 4:45-kor magamtól felébredtem, holott az órám szerint csak 5:00-kor kellett volna kelni. De jó is volt ez így, legalább könnyebb volt felkelni, és gyorsan összekészülni. 5:30-kor már úton voltunk. Jó sokan voltak az úton, ezért az a fél órás ráhagyás jól is jött, mert a sztrádán álltak az autók. De szerencsésen megérkeztük, minden gond nélkül leadtuk az autót, és a becsekkolásnál sem volt semmi fennakadás, rögtön helyet is kaptunk, azaz biztosan fent voltunk a gépen. Időben el is indultunk, ezúttal egy emeletes Boeing 747-essel. A JAL (Japan Airlines) szolgáltatásai eddig a legjobbak, igaz, extra jégkrémet nem adtak. Az út azért hosszú volt, több mint 8 óra. Említésre méltó dolog nem történt legfeljebb az, hogy egy borzasztó rusnya amcsi nő ült mögöttünk, aki azt hitte, hogy a hawaii virágfüzér segít rajta, ezért az istennek le nem vette egy percre sem. Az igazság viszont az, hogy a virágfüzér sem mindenható.

Érkezés után itt is ujjlenyomatot vettek, lefényképeztek, és kaptunk matricát az útlevélbe. A csomagok megérkeztek, úgy tűnt minden rendben lesz. No, aztán ki kellett találni, hogy miképp jutunk be a szállásunkra. A taxi 60 ezer Ft-ért vitt volna be minket! Kerestünk egy információs pultot, hogy megkérdezzük, milyen alternatívák vannak (busz, vonat stb.). A Narita reptér ugyanis kb. annyira van Tokiótól, mint Székesfehérvár Budapesttől. Kérdeztük, hogy a helyi tömegközlekedésre milyen bérletet (heti, ötnapos) lehet venni, de felvilágosított minket, hogy itt több társaság van, mindegyikre külön kell venni jegyet, és csak napijegy van. Viszont van egy ún. Pasmo, ami ugyan nem kedvezményes, de mindenre lehet használni, csak előbb kell rá tölteni zsetont. No, ez is megoldva. Innen az állomás kb. 100 méter volt, de ez alatt két rendőr is igazoltatott minket, és felírt minden adatunkat. Mondták, hogy ez security-check, az egyik pedig maga volt a rendőrség („Hi, I’m the police.”).

Sajna, nem ilyennel mentünk. :( A vonatról egyszer kellett átszállni egy másik vonatra, ami aztán metróként funkcionált tovább (nagyon kedves vezetője volt, aki nem tudott nagyon angolul, de mindenben segített nekünk, és odajött, hogy mikor kell leszállni), és egész a hotelig vitt minket. Ez több mint egy óra és összesen kettőnknek kb. 7000 Ft volt.
A szállásra gyorsan bevackoltuk magunkat, majd elmentünk vacsorát keríteni. Ezután még szép vezetéknevű Márk barátommal (gyk. Koppány) – aki most itt tanul – egyeztettünk, hogy holnap mikor és hol fussunk össze. Már csak a szunya volt hátra.