Ábel a rengetegben

5.0 Coba
Szerda. Eddig minden nap ragyogó napsütésre ébredtünk, azonban ma esős nap virradt. Ez volt az utolsó teljes napunk Mexikóban, és még volt azért látnivaló a közelben, ezért reggeli és egy kis netezés után elindultunk Cobaba. Coba szintén maya város volt, de az előző két helyszín, Chichen Itza és Tulum is annyira tetszett mindkettőnknek, hogy szerettük volna látni eme harmadik települést is. Ugyan ekkor még nem tudtuk, de utólag biztosan mondhatom, jól döntöttünk. Nem tudom, hány ilyen város kéne megnéznem ahhoz, hogy ne legyen kedvem már a következőhöz. (A mondatban először a megcsömörlik igét szerettem volna használni, de kilógott a lóláb, amikor leírtam, hogy megcsömöröljek. :) Ti hogy mondanátok?) Coba közelebb van Tulumhoz, mint Chichen Itza, kb. 40-50 perc autóval. Az úton sokat morfondíroztunk, hogy esetleg hagyjuk az egészet a francba, és forduljunk vissza, mert nagyon esett, és még csak nem is lehetett látni a felhők végét. Szóval az a helyzet, hogy azért itt sem süt állandóan a nap, de ennek hála az egész félsziget egy hatalmas erdőség.

Visszatérve kalandjainkra, mivel alternatívánk nem volt, a szerencsénkre hagyatkoztunk, illetve a velem utazó boszorkány minden képességét bevetette, hogy elálljon az eső. Hát, még van mit tanulnia, de azért látszik, hogy nem kezdő. Amikor kiszálltunk a kocsiból, felhős, borult idő volt, de nem esett. Amikor bent sétálgattunk, akkor néha csepergett, viszont elég meleg volt ahhoz, hogy ez még jól is essen nekünk (a fényképezőgépet kivéve). A végére azonban elég jól elkapott minket a zuhé, és az autóig meglehetősen eláztunk. Szóval a kis boszi azt már tudja, hogy hogyan kell csinálni, csak a varázserő fogyott el korán.
A város igen nagy kiterjedésű, egyes épületek között 1-2 kilométeres távolságok is vannak. De mind megéri a sétát. Van itt sokféle épület, templomok, piramisok, labdajáték tér stb. Az egészben az a fantasztikus – és ezért tetszett nekünk ez a legjobban –, hogy nincs kiépítve, illetve kiirtva körülötte az erdő, nincsenek bent modern épületek, pavilonok, WC vagy bármi, hanem az egész úgy ahogy megtalálták, olyan körülmények között látogatható. Azaz a legtöbb épületet teljesen benőtte az erdő, sőt, fák és bokrok nőnek az épületeken, olyan, mintha egy dzsungelben járnánk.

Az összes épület közül kimagaslik azonban egy, a Nohoch Mul piramis, ez 42 méter magas, és több mint 20 méterrel emelkedik az egész erdő fölé, így rendkívül messzire ellátni innen, lévén, erre az egy „romra” fel is szabad mászni.

Hát, itt iszonyatosan, de iszonyatosan durván jó érzés fent lenni, a világ tetején, és átérezni, milyen lehetett itt a maják idejében. Az érintetlen erdő, a fent repkedő ragadozó madarak, a csodás építmények mind olyan felemelő érzéssel töltenek el, hogy borzasztó hatalmasnak érezd magad, már-már halhatatlannak. De tényleg. Ott ültem fent, és néztem a tájat, és Rátok gondoltam. Ha máshova nem is, ide addig menjetek el, amíg fel lehet jutni ide, a világ tetejére. Ezt nem csak látni, érezni is kell.

Erről jut eszembe, hogy nemsokára esedékes a következő számháború; jelentem, megtaláltam a legalkalmasabb helyszínt. Itt akár történelmi játékokat is játszhatnánk, én biztos nem unnám meg egy ideig. Annyira emberközeli, sőt, inkább természetközeli élményt nyújt a sok-sok ember alkotta építmény, amelyet elfoglaltak a növények, és most ők uralják. Csani, azt hiszem, M.A.G.U.S. kaland helyszínéül sem lenne utolsó hely. Csakhogy nehéz elképzelni, úgyhogy valahol itt kéne játszanotok, maja ruhákban. :)
Mivel – mint írtam – elkapott minket a zápor, innen már hazamentünk, és végül kicsit pihentünk, meg megírtam az előző bejegyzést. Annyira elpilledtünk, hogy végül nem is vacsoráztunk.
Egy pár szót írok még az autónkról, és általában az autókról Mexikóban, vagy legalábbis a Yucatán-félszigeten. Az összes személygépkocsi 90%-át négy márka teszi ki a következő sorrendben: Chevrolet, Ford, Nissan, VW. Az összes Renault és Dacia típus például Nissan márkanév alatt fut, az Opelek pedig mind Chevroletek. Vannak azonban olyan típusok is, amiket otthon nem nagyon látni, pl. Opel Corsa sedan (Chevrolet néven). A helyiek autói átlagosan 10-15 évesek, kopottak, rozogák, a legtöbb platós terepjáró. Szinte biztos, hogy maguk szerelik, javítják, vagy épp átalakítják őket, elég gyakori a sajátos megoldás. A bérautók nagyon hasonlók, nagyon sok egyforma, 1-3 éves alsó-középkategóriás, illetve alsókategóriás autó rohangál. Egyedül ezek az autók tartják be a sebességhatárokat és KRESZ-szabályokat. A dudálás teljesen megszokott, viszont soha semmit nem köszönnek meg (az autósok).
Nekünk is Chevroletünk volt, méghozzá Chevynk, automata váltóval. A kocsi elég fapados, de arra jó volt, amire használtuk. Igaz a vezető oldali első ablakot le lehetett tekerni, fel már segíteni kellett neki a másik kézzel húzni az üveget. Ez álló helyzetben könnyű mutatvány, menet közben kicsit nehéz. Pláne teljesen bezárni, mert az utolsó centiken már nem tudom húzni, csak két oldalról megfogva tolni. Mondtam is a végén, amikor leadtuk a kocsit, hogy az az ablak egy kicsikét nehezen működik. :) Extrának mondható a klíma az autóban ezt azonban csak az esős napon fedeztem fel, úgyhogy nem nagyon kellett használni. :) A hátsó ajtó csak kulccsal volt nyitható, ráadásul az utolsó nap egy kicsit szét is esett a zár, de be lehetett még csukni. :) Összesen autóztunk közel ezer kilométert, és komoly problémánk nem akadt vele, úgyhogy barátságban váltunk el. Mivel a benzin literje kb. 150-160 Ft itt, így a 11000 Ft-ból meg is úsztuk az útiköltséget (70-80 liter üzemanyag) a bérleti és biztosítási díjon felül.
Az útviszonyok országutakon teljesen jók, eltekintve a fekvőrendőröktől: fagy hiányában kátyúik sincsenek. Emellett nagyon tudtam értékelni, hogy mindkét oldalon van egy-egy fél sáv, amely több funkciót lát el: egyrészt itt közlekednek a biciklisták és motorosok, másrészt leállósávként is használható, valamint előzéskor veszélyes helyzetben ki lehet húzódni, és akár 4 autó is elfér egymás mellett.
Az utak szélén leggyakrabban árusok, illetve kis épületek láthatók, különféle céllal. Ha láttatok már amerikai filmet, ami Mexikóban játszódik, akkor egész jó képet kaptatok az országról, mert tényleg olyan. Nem feltétlenül az emberekre gondolok, hanem a települések szerkezetére, az épületek állapotára. Itt nincs EU-szabvány. :)

Amikor ezt írtam, épp repülőn ültünk, nem sokkal később landoltunk Dallasban, majd elvileg repültünk volna tovább San Franciscoba, de ez nem jött össze. Vigyázzatok magatokra és egymásra!
PS. Dallasban ragadtunk :(, de erről írok majd később.
Ps2. Azóta San Joséban vagyunk :), de erről is később. :)