Kelet-Maui

12.0 Jurassic Park
2011. január 19-e, szerda. Újfent korán keltünk (7-f8), hisz a keleti kör a nyugatinál még nagyobb, és még több a látnivaló. Gyors mosakodás után épp indultunk, s ahogy kilépek a szobából, és gyönyörködöm az ajtóból elém táruló fenséges látványban, hirtelen szemeimmel észlelém, hogy ennek a nagy hegynek az orma biz’ havas. Mi pedig ugyan nem fáztunk az éjszaka, sőt, még ha esett is, míg hunytunk, kellemesen meleg simogatott minket, s rövidnadrágos napra virradtunk. Gondoltam rá, hogy érdemes lenne esetleg újra felmenni havas képet is készíteni, ámde akkor mi lesz a jól eltervezett körúttal, ami barátok közt is bő egy nap. El kellett vetnem saját ötletemet, ami azért nem egy kellemes dolog. :)
No, tehát egy jó kis bevásárlás (értsd. reggeli, csoki és ital az útra) után rá is léptem a gázra, s suhantunk egyenest az északi part felé. A túra Kahuluitól (itt van a reptér) indult, végig az északi, a keleti, majd a déli parton vissza. Íme, a térkép:

Nagyobb térképre váltás
Az a nagy, büdös helyzet, hogy én még nem jártam (sajnos) a világ minden táján, de az tuti, hogy Kelet-Maui a világ legszebb helye! Egyszerűen káprázatos, ámulatba ejtő, csodaszép. Legfőképp a déli rész. Igazán írni sem könnyű róla, fotón sem lehet visszaadni mindazt, amit itt élőben lát az ember. Próbáljatok meg elképzelni csodálatos magas, meredek hegyoldalakat, amelyek több tíz méter magas sziklákon buknak a tenger alá, és mindezt gyönyörű esőerdő borítja, hihetetlen, Európában ismeretlen flórával és faunával. No, és ne feledkezzünk meg a több tíz, netán száz zubogó, hömpölygő, alázúduló vízesésről sem, amelyek táplálják a sűrű, dús és hatalmas növényeket. No, ha ez megvan, akkor próbáljátok még ehhez hozzátenni a néhol sziklás, helyenként homokos, öblökkel tűzdelt, lagúnákkal csipkézett pálmafás tengerpartot. Itt-ott kisebb szigetek, vagy félszigetek, felfedezetlen, meghódítatlan táj. Ha mindez megvan, akkor már csak a lenyűgöző, végtelen óceán hiányzik, tomboló, erőteljes és óriási hullámokkal, amik megzenésítik az egyébként csendes, bár madárfüttytől dallamos tájat. Szép, szép, de nekem ezt akkor is látnom kellett, ahogy nektek is látnotok kell, mert a fantáziánk nem oly határtalan, mint amilyen bőkezűen a teremtő bánt ezzel a tájjal. Igyekeztem visszaadni képekben azt, amit közvetíteni nem lehet, de ha csak egy kicsi is érezhető abból, amit én éreztem, már megérte. A nélkülözhetetlen hangok nélkül a táj így fest:

Hana városa előtt kb. 20 perccel felvettünk egy helyi stoppos nénikét, aki nagyon hálás és közvetlen volt, meg is kérdezte rögtön, hogy nincs-e egy kis marihuánánk. Jogkövető állampolgárok lévén ilyen tiltott szereket nem tartunk magunknál, nem kereskedünk, és nem élünk velük, így korosodó útitársunk jobb híján kisminkelte magát, miközben folyamatosan röhögött. Nem hiszem, hogy aznap ne kerített volna már varázsfüvet. :) Mindenesetre jól elszórakoztatott minket, és végül meg is mutatta, hogy hol találjuk az egyetlen benzinkutat Hanában. Erre igencsak szükségünk is volt, mert különben tolhattuk volna az autót hazáig, időnként földúton, vagy éppen 1 km-es szintemelkedéssel. :) Ebben a városban azonban nem sikerült egy épkézláb éttermet sem találni, úgyhogy a nálunk lévő elemózsiát igyekeztünk energiává transzformálni belső égés segítségével. Hozott anyagot lakmároztunk, no.
Nem hittem, hogy lehet még tovább fokozni a látványt, de sikerült. Erre már tényleg nem tudok szavakat írni, ímhol egy pár fotó, de ha ennél többet szeretnétek látni a tájból, nézzétek meg a Jurassic Park című film(ek)et, amiknek egy részét itt forgatták. A díszletekkel mi nem találkoztunk, de nem volt nehéz ideképzelni egy-két dínót. :) Azt már tudom, hogy ha legközelebb, ha újraszületésem előtt valaki megkérdezni, hova és miként szeretnék születni, tudni fogom, hogy ragadozó madár szeretnék lenni Mauin. Egész nap madártávlatból kémlelhetném eme fenséges vidéket. Zuhanórepülésben siklanék a hágókban, szurdokokban, kanyonokban, köröznék a hegyek felett, suhannék a fák között, s néha csak a tenger végtelenségét csodálnám. Hagynám, hogy játszanak velem a szelek, repülnék a delfinekkel, bálnákkal, s olyan sziklán fészkelnék, ahova ember nem jöhet. Éppen ezért javaslom nektek is, hogy tartsatok velem, lesz ott hely számotokra. :)

Az út során készítettem magamnak egy sétapálcát (walking stick), Gandalf botja elbújhatna az enyém mögött. Sajnos, a bambusz nehezen, illetve nem igazán faragható, úgyhogy szegényesnek tűnhet a díszítés, de ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan. :) Haza szerettem volna vinni ezt a botot, hogy ezzel kirándulhassak, de a szigorú reptéri szabályok miatt meg kellett azóta válnom tőle, azonban biztos vagyok benne, hogy ott, ahova tettem, megvár engem Mauin. Visszajövök érte, remélem.

Ezen kívül egy másik film is megihletett a túra során, olyan sok erős inda lóg akár több tíz méteres magasságból a fákról, hogy Tarzan ugrálásait meg kellett kísérelnem utánozni, és nem mondom, bizony élveztem.

S csak most, csak Nektek egy igazi Kozsó kép a tengerpartról: szeretlek Titeket. :D

Több éghajlat váltja egymást a szigeten, és a délkeleti partról a délnyugati felé fokozatosan csökken a növényzet, húzódik vissza a dzsungel, és átveszi a helyét a szavannákhoz hasonló sokkal kopárabb, zöld, de erdőtlen hegyoldal. Ennek is megvan a maga varázsa, látványos a naplementében megvilágított hegygerinc sziluettje, és a vízmosások által kivájt és kimélyített kanyonok.

Bárcsak madarak lehetnénk...
Este még elmentünk enni egy pizzériába, mert normális éttermeket itt nem lehet találni, konyhánk pedig nincs. Hát, a pizza készítéséhez sem értenek.
12.1 Szolgálati közlemény
A lábaim már majdhogynem teljesen rendbejöttek. :)

13.0 A következő részek tartalmából:

Mivel a következő nap elég laza nap volt, így rövid beszámolóra számíthattok, de lehet, hogy megpróbálok feltölteni majd valami videót még korábbról.