LOST helyszínek (Previously on Lost…)

16.0 Oceanic 815
A vasárnap a Lost című sorozat jegyében telt. (Aki nem igazán tudja, hogy emmeg mifene, avagy ki fia borja, annak lehet, hogy nem lesz túl izgalmas a mai beszámoló.) Hogy mit jelent ez? Azt, hogy igyekeztünk minél több olyan helyszínre eljutni, ahol a sorozat egyes részeit forgatták. Ehhez nagyon nagy segítségünkre volt ez a honlap. Aki eljön Oahura LOST rajongóként "ereklyékre" vadászni, annak ezek a leírások felérnek egy Bibliával.
Az előző napi fáradtság okán reggel későn keltünk, ettünk ananászt, és (én titkon megnéztem, mely helyekre kell elmenni) szépen meggyőztem a Mitfahreremet, hogy nekünk mindenképp kell vízesésben fürdenünk. Hál’ istennek nem volt nehéz. Így aztán a többi helyszínt már csak útba kellett ejteni. :)
Reggel még szépen kimostuk a színes cuccainkat (van mosógép, csak port kellett venni), és kiteregettük ügyesen a szobában. Estére meg is száradtak.
Mivel útközben autónk üzemanyagtartálya vészesen kezdett kiürülni – akárcsak tette ezt a gyomrunk egész éjszaka –, összekötöttük a kellemest a hasznossal, tankoltunk és reggeliztünk. Két igen kedves nevű benzinkút van Hawaiin, ami meggyőződésem, hogy máshol nincs: Aloha és Mahalo. :)

Innen aztán tartottunk tovább észak felé, hogy rögtön menjünk a vízeséshez, ugyanis ekkor már elmúlt dél. A GPS szépen elvitt minket egy jól eldugott zsákutca végére, közel a vízesés tetejéhez. Igen ám, de innen nem lehetett megközelíteni. Amikor megkérdeztem egy helyi illetőségű úriembert, a kb. következőket mondta:
- Áh, a vízesés, nagyon jó helyen vagy, de szart sem érsz vele. Itt van közel, csak innen nem tudtok lejutni oda. Menj vissza a főútig (kb. 2-3 kilométer), ott van egy lámpa, ott fordulj balra, és utána majd valamikor lesz egy nagy jel, azt kövesd.
Jó volt az instrukció, igaz egy olyan 6 kilivel odébb kellett menni, de legalább másodikra meg is lett. No de addigra már jól beborult, és esett is az eső. OK, akkor halasszuk el, majd visszajövünk. Addig menjünk el nézzük meg a tengert, meg a többi helyszínt. Így is lett. Először a tengerparti táborhelyüket kutattuk fel (no jó, ez még előző nap volt, de pont ezen az úton, úgyhogy most írom le), ami ma így fest:

Kerestem Kate-et, de sajna, nem találtam. Petinek egy videóval is feldobom a napját.

Szóval, igazából először a tengert és a hullámokat néztük meg, majd megtaláltam a Többiek (Others) táborát. Nagyon durva volt, az, aki valamikor Locke volt majdnem el is kapott, de szegény már öreg, nem futott elég gyorsan, a kései meg nem voltak nála. Tök durva, hogy ha senki nem mondaná, hogy ez az, valószínűleg nem ismerném fel, sőt, még így sem volt mellbevágó érzés. Alig hittem el élőben, hogy ez az a hely, de fotókról már azért kezdett derengeni, meg néhány kép felsejleni. Egyszerűen más a képeken, mint élőben.

Mivel időközben kisütött a nap, elindultunk vissza a vízeséshez, amit Waimea Falls-nak hívnak. Aki látta a sorozatot, annak elmondom, aki nem, annak spoilerezek :), hogy itt forgatták Sawyer és Kate romantikus jelenetét, illetve ebben a tóban találnak két embert a repülőülésbe szíjazva a víz alatt. Már nem voltak ott.

A vízesés után a tengerig a patak pedig egy-egy jelenetben szintén előfordult, e mentén a patak mentén "túráztak" időnként.

Volt még néhány helyszín Oahun, a leghíresebb talán a Kualoa Ranch, ahova ezen a napon már nem akartam visszamenni, mert előző naphoz hasonlóan be kellett volna járnunk körbe az egész szigetet, ami már sok lett volna. Viszont ehhez a helyhez közel lőttem két képet arról a helyről, ami több filmben is szerepel, többek között a Lostban, a Jurassic Parkban, az Első 50 randiban stb.

No, de vissza a vízeséshez és a patakhoz. Amikor itt végeztünk, már elmúlt négy óra, és mi még csak a reggelin voltunk túl. Volt ugyan itt egy egész jó kis büfé, de természetesen előttünk bezárt, úgyhogy ismét nekivágtunk, hogy keressünk valami életmentő "kajáldát". Itt azért túlzás étteremről beszélni. :) Találtunk egy egész normálisnak tűnőt Haleiwa-ban, és mi mást, mint két hatalmas sajtburgert tettünk magunkévá. De ez legalább igazi nagy, szaftos, ízletes burger volt, nem gyorséttermi.
Hazafelé még bementünk Honoluluba, szerettünk volna venni egy pár dolgot, de végül a Macy’s zárva volt, hűtőmágnesest nem találtunk, az Abercrombie-ban nem volt úgy leárazás, mint San Franciscoban, úgyhogy csak két pólót vettem a Hollisterben, úgyhogy van igazi szörfös cuccom. :)
Miután hazaértünk, a szokásos hírmorzsák megírásával töltöttem az estét még lefekvés előtt, illetve újabb adagot mostunk (ezúttal fehéret).

17.0 A következő rész tartalmából