Két lusta nap

13.0 Január 20-a, csütörtök
Mivel a videó feltöltés a sávszélesség miatt egyébként is problémás, továbbá a beszámolókkal úgyis le vagyok maradva, ezért úgy gondoltam, két – egyébként kevésbé színes – napról mesélek egy bejegyzésben. Kezdjük is rögtön a csütörtökkel!
Ébredés után még nem volt tervünk, hogy mit csináljunk aznap, a sziget leglátványosabb dolgait már láttuk, és ugyan lett volna még egy állami park, amit érdemes lett volna megnézni, eddig minden napunk autókázással, kirándulással és városnézéssel telt el. Megbeszéltük, hogy elmegyünk reggelit venni, és közben kitaláljuk, mi legyen a program. Reggelit vettünk, de terv még mindig nem volt. A lehetőségek között szerepelt a park, újabb bálnales, fürdés az óceánban, fürdés a szállás medencéjében, avagy bármi más. No, végül a lustaság, és a fáradtság nyert, engedtünk a testünk kérésének, és engedélyeztünk magunknak egy nap láblógatást. Este úgyis repültünk Oahura, a kocsit 5-ig le kellett adni, így nem is lett volna egy teljes napunk, no, meg a teljes menetfelszerelés is ott lapult a verdában. Úgyhogy maradt a hotel medencéje. Ez azonban nagyon kellemes hűvös volt, a nap szépen sütött, estére jól le is pirultunk mindketten. A víz ráadásul 3 méter mély volt, lehetett ugrálni, meg merülni. Zsír.
Így nézett ki a helyszín:

Ez azért is jó volt, mert kaptunk még aznapra törölközőt, és bár lezuhanyozni nem tudtunk, mégiscsak jobb volt, hogy nem ragadtunk a sós víztől, és a türcsink ("Ti letürtétek a tükrünköt, mi is letűrjük a tükrötököt.") sem lett vizes.
Délután háromkor aztán szedtük a sátorfánkat, s megindultunk a reptér felé. Útközben még megtankoltunk, megnéztük a helyi kenutáborosok edzését, és sütkéreztünk, miközben tőlünk mintegy 3-5 kilométerre tombolt a monszuni vihar. Sajna, erről nincs képem. :(
Kocsi leadásával semmi gond nem volt, 5 perc alatt végeztünk, és már repültünk is a légikikötő felé. Minden gond nélkül feladtuk a cuccot, a biztonsági kapuknál sem akadtunk fent, rutinosan megy ez már nekünk. Apropó, a 14 fel- és leszállásból 8-on már túl vagyunk. A reptéri időt ismét Internetezésre használtam. A repülőt ippeg hogy nem késtük le, mert (én azt hittem, hogy 8:33-kor indul, de az a leszállás volt, a felszállás 8:00) 2 perccel felszállás előtt érkeztünk a kapuhoz, amit utánunk be is zártak. Az 5. sorba kaptunk jegyet, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de mint kiderült, nagy előnye van. Leszállás után 15 perccel már a bérelt autóban ültünk! Kb. 2 perc alatt kiszálltunk, még 6 perc volt, mire megjöttek a csomagok, ahogy kiléptünk, ott volt az autókölcsönző busza (shuttle), és a kocsit kivenni is 4 perc volt. Szóval, ment mint a karikacsapás. 10 órakor már az új szálláson voltunk, ami az eddigi legjobban tetszik nekünk. Bevackoltuk magunkat, lefürödtünk, és eltettük magunkat másnapra.

14.0 Január 21-e, péntek
Mivel kialudni még mindig nem sikerült magunkat, ezúttal nem állítottunk be ébresztőt. Meg is volt a böjtje: 10 órakor ébredtünk. :) Viszont, amikor kiléptem az ajtón, ezt láttam:

Körbenéztem, és konstatáltam, hogy minden irányban csodás a panoráma. Viszont panorámaképet még nem készítettem, de ami késik, nem múlik (csak most épp este van, úgyhogy majd holnap). Lementünk reggelit venni, de három élelmiszerboltban sem találtunk ehető péksüteményt, úgyhogy végül Noróék malmára hajtottuk a vizet, gazdagítottuk az öreg, skót McDonald családot. Mivel nagyon közel lakunk a sziget északnyugati csücskéhez, ahol az út véget ér, gondoltunk egyet, és megnéztük ezt a helyet. Két igazán említésre méltó dolgot láttunk. Kezdem a meglepőbbel. Ahogy a város (az utolsó az út mentén) határát elhagyjuk, a parton összeeszkábált viskókban, kunyhókban, sátrakban és kulipintyókban húzzák meg magukat a földtelen emberek. Sem csövesnek, sem hontalannak nem lehet nevezni őket, mert elvégre itt találtak és építettek maguknak otthont, sőt, még csak nem is vagyontalanok, mert autó szinte minden ilyen koholmány előtt parkol. Nehéz őket fotózni, mert nem örülnek neki, de azért menet közben lőttünk egy párat:

A másik dolog, amit említettem, azok a hullámok. Szép, méretes és (több) méteres példányok verdesik a partot. Zúgnak és neki-nekirohannak a partnak.

Néhány bátor és ügyes tag próbálkozik a megszelídítésükkel:

Rövid kiruccanásunkról hazatérve jómagam a blog frissítésével foglalatoskodtam, míg mások húzták a lóbőrt… Eztán az előző napon félbehagyott medencésben való komoly és megerőltető ejtőzést folytattuk, emitt:

Estére megéheztünk, és bementünk a hozzávetőleg 60 kilométerre lévő Honoluluba, hogy találjunk valami embernek való (európai) éttermet. Végül ismét az olasz konyha nyert, Waikikin találtunk rá a megfelelő vacsorára. Itt mindössze másfél órát maradtunk, majd hazatéptünk szunni.
Gyorsan eltelt ez a két nap, de újra feltöltődtünk energiával ahhoz, hogy belevágjunk egy újabb kalandosabb napba.

15.0 A következő rész tartalmából