Utolsó nap a múltban

17.0 Földön, vízen
A nap indulása már-már hagyományosnak mondható abban az értelemben, hogy a reggelit most is gyorsétteremben (ezúttal a burger királynál és a csillagbakoknál) fogyasztottuk el. (Jó, ez előtt még reggel Interneteztem, meg készítettem még néhány képet a szállásról, köztük egy panorámaképet.)
Szóval az volt a terv, hogy reggeli után megmásszuk a közelben, közvetlenül a parton fekvő meredek dombot, majd utána lemászunk és fürdünk valahol a tengerben. Aztán, mivel lezuhanyozni ott nem tudunk, felmegyünk, fürdés, majd a medence parton pihenünk, este meg összecsomagolunk. A helyzet az – bármily meglepő is –, hogy tartani is tudtuk ehhez magunkat, egy kisebb változtatással, amit teljesen kedvünk szerint hoztunk meg, így aztán nem is bánjuk.
Ja, jut eszembe, a reggeli fotók:

Visszatérve a napirendhez tehát, teli hassal nyomban nekivágtunk a hegymászásnak, ami időnként tényleg mászás volt. Először szépen körbesétáltuk a dombot, már ez maga kihívásokat okozott néhol, mert nem igazán erre találták ki. Illetve szerintem nagyon is erre való, csak a helyiek valamiért nem szeretik annyira megmászni az ilyen sziklakupacokat. Nem találtunk sem jelzett, sem jelzetlen ösvényt, azazhogy utóbbit mégis, azt azonban csövik taposhatták ki, akiknek meg is találtuk a fészkét a hegy oldalában, egy barlangban. Nem voltak otthon, de nem háborítottunk birtokot.
Az út közben azért lőttünk néhány képet:

Miután sikeresen megkerültük az egészet, megtaláltuk azt a helyet, ami leginkább alkalmas arra, hogy a csúcsra hágjuk. No, ez sem aszfaltozott út volt, még csak nem ösvény, leginkább az EKKE túrákról ismert Szabolcs-féle vadtúrákhoz hasonlítanám. Én nagyon élveztem, bár az igaz, hogy némi veszélyt rejtett magában egy-egy szirt. Lényeg, hogy végül is csak sikerült meghódítanunk a csúcsot, ahol azért már biztosan jártak előttünk, mert volt egy kis betontömb, ami a legmagasabb pontot jelölte. A magasság sajnos nem volt feltüntetve rajta, de én hozzávetőleg 150 méter körülire saccolom. (Kicsit alacsonyabb volt, mint a Gellért-hegy a Duna felé.)
A csúcson szintén készült pár kép a panorámáról, valamint ezt még megfejeltem egy panoráma-videóval is.

Miután lemásztunk, úgy gondoltuk, hogy mégsem rögtön megyünk a tengerbe, mert nálunk volt minden iratunk, a repjegyek, a pénzünk, bankkártyáink, fényképezőgép, és így valakinek mindig őrködnie kellett volna, hanem inkább felmentünk, átvettük a fürdőrucit (én csak gatyát, még mielőtt a figyelmesek rákérdeznek), letettünk minden cuccot, és egy törölközővel, egy jogsival, valamint egy kocsi- és egy lakáskulccsal mentünk le ismét a partra. Ez összesen max. negyed óra volt, mert 500 méterre volt a szállásunk a kinézett strandtól.
Ez azonban azzal is járt, hogy amit most fogok elmesélni, azt nem tudom illusztrálni, mert semmilyen képrögzítő eszköz nem volt nálunk. No, hát a hullámokban ezúttal sem kellett csalódnunk. Némelyik simán 3-4 méteres volt, épp ezért az elején be is voltunk tojva, épp csak a széléig merészkedtünk be. Annyira meredek volt a part vége, és annyira erősek voltak a hullámok, hogy sokszor még a térdig érő vízben is fellöktek minket, és kilöktek, majd behúztak. Nagyon durva, de a visszafolyó víznek olyan ereje van, hogy alig bírsz kimenni, mert egyszerűen sodor vissza, és nem tudsz a homokban megkapaszkodni. Néhány perc (10-15) akklimatizálódás után nagy bátorságot vettem magamon, és úgy döntöttem, kipróbálom, hogy teljesen bemegyek (értsd. addig, hogy már nem ér le a lábam.) Ez kicsit kockázatos, mert ezt senki nem csinálta más a parton, csak olyan, akinek volt bodyboard-ja, azaz fent tudott maradni a víz tetején, és akár a partig sodortatni magát. Hát a legnehezebb része a dolognak, hogy bejuss a feléd robogó, fejed fölé magasodó hullámok között. Ha ez megvan, akkor már minden zsír. Ahol nem ér le a lábad, sokkal könnyebb megmaradni, mint a szélén, a parton. A hullámokon (még ha azok sok méteresek is) simán lehet úszkálni, és vicces, hogy néha milyen magasra kiemelnek. Egyedül akkor kell nagyon vigyázni, ha már fodrozódik, azaz már beborult,, vagy épp beborul. Ha ekkor elkap, akkor össze-vissza dobál a víz alatt, akár 30-40 méteren keresztül is, úgy, hogy azt sem tudod, hol a fent és a lent, és esélyed nincs arra menni, amerre akarsz. Ez nagyon félelmetes, de ha már biztonságban érzed magad, van egy kis tapasztalatod is, akkor érdemes kipróbálni, mert iszonyat király. Össze-vissza dobál, forgat, rángat. De nagyon fontos: Mindig vegyél nagyon mély levegőt előtte, és készülj fel rá, nehogy pánikolj, megijedj, és kapkodj! Ha kicsit is tartasz tőle, ne próbáld meg, mert veszélyes, és rossz esetben vizet nyelhetsz és meg is fulladhatsz. Ha bent vagy a vízben, és jön feléd egy ilyen hullám, és félsz tőle, nem akarod, hogy akár a partig is kisodorjon úgy, hogy azt sem tudod épp merre nézel, akkor csak (szintén nagy levegővétel után) bukj le a víz alá (elég 30-50 cm-re is), és ússz szembe a hullámmal. Nagyon gyorsan a másik oldalon ki fogsz jönni, és szinte meg sem érzed. Szóval ilyenkor sem kell megijedni, gyorsan és könnyen át lehet rajtuk menni, csak nem a felszínen, hanem alattuk. Persze ahhoz, hogy ki tudj jutni, egy-egy ilyen hullám nagy segítség lehet, mert ha elkapod, simán partra vet. Egy sráctól a bodyboard-ját is elkértem, és egész jól ment, meglovagoltam a hullámot, csak a legvégén kapta ki a kezemből a hullám.
Ez a játék annyira tetszett nekem, hogy az eredetileg félórásra tervezett fürdőzésből simán két-három órás lett úgy, hogy én a vízből alig jöttem ki, csak akkor, amikor egy-egy hullámmal kidobattam magam. De ezt nem lehet túl sokszor csinálni, mert a homok meg olyan, mint a smirgli meg a borotva, szépen leszedi a szőrt, majd a bőrt, ha nagyon erőlködöm ellene. :) Az biztos, hogy nem bántam meg, még úgy sem, hogy egész éjjel hullámzott utána az ágyam, és az egyensúlyérzékem is jelentősen romlott időlegesen. Szerintem ez igazából csoportosan király, úgyhogy készüljetek, legközelebb együtt hullámúszunk. :)
Mire felértünk, a medencét már zárásra készítették elő, így ezt a programot kihagytuk, de egyébként sem lett volna rá túl sok időnk, mert még fürödnünk, vacsoráznunk kellett (gondolhatjátok, hogy megéheztem), majd beszámolót írni, és összecuccolni a másnapi repülésre. A szobánk készülődés előtt így festett:

Tizenegy óra után kerültem ágyba, ami egészen hajnal ötig hullámzott alattam, amikor is elérkezett a búcsú ideje Hawaiitól.

17.1 World Team Tantrix Championship 2011
Hamarosan indul a 2011-es WTTC, amelyen ötödmagammal (blick, dunadan, mizo, Sirpi, lipi) képviseltetjük a HUN-A csapatot. Hajrá fiúk, mindent bele!


18.0 A következő rész tartalmából