24

A vesztegzár feloldása
The following takes place between 7am and 6pm (EST).
Ott hagytam tehát abba, hogy visszaérkeztünk a reptérre. Itt aztán újra biztonsági ellenőrzés, hosszú várakozás stb. De legalább találtam Internetet, így írtam Nektek is a blogra, megnéztem a leveleim, írtam e-mailt, újra embernek éreztem magam. :) Internet nélkül nem egyszerű ám az élet. :)
Nos, mivel egy újabb (legalább) két órás várakozás elébe néztünk, reggeliztünk, és én egy kicsit csavarogtam is. Sok izgi nincs, de egy repteret mindig érdekes felfedezni. Találtam pl. a plafonon (kb. 4 méter magasan dugaljt (pestiesen: konnektor). Más izgalmas nem történt, óriási meglepetésre a 22 fős várólista legvégén álltam, így aztán nagy reményeim nem voltak. De láss csodát, kb. 20 perccel a kapunyitás előtt, odajöttek az American Airlines munkatársai, és elkezdték pötyögni a gépet. Ekkor én pont a világhálóra voltam rápörögve, amikor egyszer csak egy boszi mondja, hogy menjek gyorsan, és hozzam a jegyem és az útlevelem. Tanult informatikus lévén, még ilyenkor is tudtam, hogy nem szabad csak úgy felugrani, hanem előbb szépen mindenhonnan ki kell jelentkezni. :) Úgyhogy szépen sorban kilépegettem a google accountból (blog, e-mail), és más alkalmazásokból. Rohanok a pulthoz, és mit ad isten, a tizensokadik helyről egyből felvett a gépre a csóka. Wow. Szóval 10 perccel kapunyitás előtt még volt várólista, de mi már nem voltunk rajta, hanem kezünkben csillogott a beszállókártya. :) Így aztán 7:30-kor fent ültünk a San Joséba tartó gépre. Halleluja.
7.1 San José
(Jelzem, ettől kezdve 9 órával vagyunk időben lemaradva, ha valaki a saját órájához szeretné igazítani a történéseket.)
San José szilikonvölgy fővárosa, kb. 1 órás autóútra San Franciscotól, közvetlen vasúti összeköttetéssel. Amikor leszálltunk, beszéltem Janival, aki innen kb. 10 percre lakik autóval, hogy tudunk-e találkozni, van-e kedvük csinálni valamit. Mondta, hogy épp sikeres KRESZ-vizsgát tettek (grat!), most pedig megy be dolgozni. Ha gondolom, kidob minket a vonathoz, de ha van kedvünk, este át is tud vinni minket a Citybe. Lévén, felajánlotta, hogy eldob minket a SF-i reptérre, és aztán a városba, egyszerűbbnek látszott, mint egész nap ide-oda caplatni, és így legalább tuti találkozunk is: megbeszéltük, fél 6 után találkozunk. Két opció volt előttünk: bemenni a városba körülnézni, vagy várni a reptéren. Mindkettőt választottuk. :) Ebédig a reptéren voltunk, ez kb. 3-4 órát jelent, itt ismét igyekeztem lemaradásaimat pótolni, és kihasználni az Internet adta lehetőségeket. Beszélni a hazaiakkal Skype-on, kitenni az új bejegyzést, feltölteni fotókat, ellenőrizni a bankszámlát, leveleket, egyeztetni Janival, megnézni a gugli maps-en, hogy hogy is fest San José térképe stb.
Ebéd után jóllakottan indultunk be a városba. Mivel konkrét célunk nem volt, és a reptér a város közepén van (!), gyalog vágtunk neki a kóborlásnak. A reptér a Southwest légitársaság központja, akiknek a sok másik légitársaságtól eltérően nem fehér a gépük. Fotó Botikának:

Erről sokat nem is tudok mesélni, San José nagyon barátságos város, az út a reptértől a belvárosig így fest:

Mivel volt időnk, végre elérkezett az idő, hogy vegyek borotvahabot, aftershave-t, és cipőfűzőt, mert az pedig útközben "szétmállott". Egy Walgreens jött épp szembe, és segített ezen igényeim kielégítésében. Utána egy parkban vártuk meg Janiékat, akik egy csodaszép új autóval jöttek értünk. Jól volt látni őket, illetve, hogy Janinak hogy bejött az élet. Szép feleség, szép otthon, jó meló. Ügyi vagy Jancsi. Eldobtak minket a SF-i reptérre, és ott kb. 3 perc alatt meg is kaptuk a csomagot. Ekkor szállt el az utolsó idegességcsepp is. Végre megnyugodtunk, és nem bántuk azt sem, hogy vesztettünk egy napot. Minden jó, ha a vége jó.
Ezután elvittek minket még Anujhoz, aki szeretettel várt minket, majd sajnos, hazamentek. Úgy volt, hogy majd a vasárnapot együtt töltjük, de azóta sajna lebetegedett Ancsi (ezúton is jobbulást neki), úgyhogy úgy tűnik most csak ennyi találka adatott nekünk. Azért örülök, hogy láttalak Benneteket, és még egyszer köszi a segítséget.
Anuj-dzsal még este elmentünk vacsorázni a mólóra, illetve a legfontosabb helyeket megnéztük este is, így például a Golden Gate hidat, a világ legkanyargósabb utcáját, a Twin Peakset.
Ezután hazamentünk, hogy végre kicsit kifújjuk magunkat. Hát így telt el az a 24 óra, amit nem terveztünk. :)