Csütörtök, 13-a. Lehet, hogy az időeltolódás miatt volt minden. Amikor itt még 13-a volt, otthon már péntek.
No, de kezdjük szépen az elejéről. Már előző este összepakoltunk az indulásra, egy gyors reggeli, ezúttal csak pirítós lekvárral és gyümölcs, kifizettük a szállást, és kb. 8 órakor már autóban is voltunk. A gép ugyan csak 11:50-kor indult, de nekünk 2 órával előbb kint kell lenni a reptéren, ami pedig több mint 100 km-re volt a szállástól (nem autópályán). Ez a kis ráhagyást jól is tettük, hogy belekalkuláltuk, mert az út ugyan elég jól jöttünk, meg is tankoltunk, de ami első éjszaka olyan egyszerűnek tűnt: kocsit bérelni és levezetni a szállásig; az most kicsit nehezebb volt: visszatalálni. A GPS nem ismerte a címet, térképünk nem volt. Emlékezetből, érzésre tudtam, hogy merre kell menni, de annyi felesleges időnk nem volt, hogy keresgessünk. Úgyhogy megkérdeztünk egy rendőrt, amikor úgy gondoltam, hogy valahol már ott vagyunk. Nem hiszitek el, kb. 500 métert kellett még egyenesen előre menni és ott volt. :) Gyorsan leadtuk, és indultunk a reptérre transzferrel. (Még mindig le van foglalva a pénzem, de nincs levonva…) Időben odaértünk, be is csekkoltunk, igaz a hölgyike a bőröndök igazoló cetlijét el felejtette odaadni, de figyelmes Koppánynak helyén volt az esze. Gyorsan elkérte. Itt váltottam meg a világot! Fantasztikus, e nélkül most 35 kiló csomaggal lennénk kevesebbek.
Szóval biztonsági csekk kisebb bökkenővel, de megvan. Megtudtam, hogy az a garnitúra elem, ami nincs a fényképezőgépben, vagy zárt csomagolásban, az borzasztó veszélyes, ami benne van, az nem. No, el is vették az akkut! Tanyájukat! Repcsire simán felfértünk, minden rendben volt. Időben indultunk, időben érkeztünk. Így festett felülről az öböl és Dallas:
- OK, akkor mi legyen?
- Semmi baj, van még ma kettő, majd a következőre.
- OK, és a csomagok?
- Azok most elmennek, majd ott megkapjuk?
- ?????? És, ha arra sem férünk fel?
- Van egy következő, a csomagokat meg megőrzik.
- OK, de 22. vagyok a várólistán, és erre 4 fért fel, meg tudná esetleg nézni, hogy ...
- Persze. (Szün.) Őööö, hát az a helyzet, hogy szombaton van legközelebb üres hely.
- Szuper, akkor csomagok ott, mi itt. Mit tudunk tenni? Busz, vonat, stb.?
- Hát, az nincs, egyébként is több mint 2 nap.
- Igen, de a repülő is csak 2 nap múlva esélyes. Esetleg máshova, vagy más társasággal lehet repülni?
Ez volt a varázskérdés. Csak azért írtam le, hogy mindenki tudja, soha semmi nincs veszve. Még akkor sem, ha 48 órát kell lehúzni ugyanazon kisgatyában. Engem kérdeztek meg ugyan, hogy mégis milyen reptér van közel ahhoz, lévén tuti jobban tudom, mint aki egy amerikai légitársaságnál dolgozik. Lényeg a lényeg: Másnap reggel volt járat San Joséba, amire van esély, de azért várjuk meg még a ma esti SF-i járatokat. Röviden: Az első 16. a másodikon 11. lettem a várólistán. Javult a helyzet, de amint jött vki új, rögtön elénk került, így esélytelen és reménytelen volt tovább várni. Szóval este az utsó gép után átkértük magunkat erre, kérdeztük, hogy szállást akkor hogysmint lehet intézni, és végül rendik voltak segítettek. Erről lehetne írni bőven, mert elég idegesek voltunk, de most utólag, örülünk, hogy minden jól alakult, úgyhogy nem szaporítom a szót. Reggel visszavettem szépen a koszos ruhát (már amit egyáltalán levettem), öblögettem, reggeliztem, és fogmosás nélkül irány a reptér (nincs se fogkefe, se fogkrém, se dezodor, se semmi nálam). Ááááá. Nem volt lehetőség venni sem. 11 körül értünk a motelbe transzferrel, és 5:00-kor indultunk a reptérre. Isteni volt 4:30-kor felkelni, és a hidegbe, sötétbe kimenni. Ugyanis Dallasban rendes tél van, hideg, a kabát meg San Franciscoban vár. Na, nem ragozom. Egy tuti, Dallasból semmit nem láttunk, csak a repteret, az viszont az egyik legnagyobb és legérdekesebb azok közül, amiket eddig láttam. (Jó, a Heathrow méretben verhetetlen.)
Folytatása következik.
Kicsit túl sok a hangsúly a koszos ruhán! Férfi vagy, kapd össze magad!!! :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés