Pihenj!

26.0 Masszázs, kagyló, pancsi, vízesés

Már kora reggel éreztem, hogy ez nem az én éjszakám volt. Nem tudtam aludni - éjszaka kint sétáltam a szállás udvarán -, mégis "elaludtam" a nyakam.
Néhány kép az udvarról:

A jobb oldalon a csuklyás-izmom teljesen feszült, kő kemény volt, teljesen beállt. Alig, sőt inkább nem is bírtam elfordítani a fejem. Mivel erre a napra még nem volt terv, amihez tartanunk kellett volna magunkat, nem kellett sehova sietni. Így aztán reggeli után a Lobbyban a masszázsok után érdeklődtünk. Volt talp-, hát, ilyen-olyan masszás, de nyilvánvaló volt, hogy Thaiföldön a thai masszázst kell kipróbálni. Azoknak, akik szaftos sztorit várnak, el kell árulnom, hogy nem, nem volt happy finish. Többek között azért sem, mert én egy ladyboytól kaptam masszázst. Elsőre fel sem tűnt, olyan volt, mint egy csúnyább lány (volt melle), de amikor masszírozott, többször láttam a kezét, és elég gyanús volt. Zsuzsa is ezt a gyanút erősítette meg, így a legvégén jól meg is néztem, és már biztos vagyok benne, hogy valamikor ő még kissrác volt. Az embernek nem ez a vágya, amikor thai masszázst szeretne, de végül is egész jól csinálta, nem volt tolakodó, sem szemérmetlen, és kisgatyában voltam végig. Úgyhogy azon kívül, hogy helyiek csinálták egész ügyesen, nem sok különbség lehetett egy itthonihoz képest. Viszont utána tényleg kicsit lazábbnak éreztem magam. Sajnos, csak kicsit.
Mivel nem voltam a topon, feszült és görcsös voltam, és Zsuzsa is szeretett volna már tartani egy pihenőnapot tengerben fürdéssel, napozással, ezért úgy döntöttünk, itt az ideje kicsit barnulni is. Először a medencében pancsiztunk, úszkáltunk, majd lesétáltunk a tengerpartra is. Valójában az út során először tartottunk fürdős napot, eddig mindig csak bementünk a vízbe, de ez csak a programok között volt. Most ez volt a program. Életemben először fürödtem az Indiai óceánban, nagyon meleg volt. Sem a part, sem a víz nem volt olyan szép és tiszta, mint Mexikóban, de ettől még nagyon kellemes volt. A legtutibb a homokban szaladgálás és ugrálás volt. :) Gyűjtöttünk több kagylót is, mind a parton mind a vízben. Igazából ezzel már el is mondtam mindent, ami ebédig történt. :) (Itt nem készült kép, mert nem vittem le a fényképezőgépet.)
A partról felfelé fotóztam az alábbi képet telefonnal, amivel egyébként errefelé lépten-nyomon találkozni lehet. Tökéletes példa arra, hogy az ember mindig utólag tanul a hibákból (és persze kérdés, hogy lesz-e erre valaha is szükség). Leginkább mementóként szolgál, sokkal inkább a történtekre hívja fel a figyelmet, mintsem tényleges segítségként szolgálna.

Ezután egy helyi kis étteremben ebédeltünk, majd fényképezőgéppel ismét lementünk a partra, hogy csinálunk 1-2 képet.

Igen ám, de ekkor jött a szokásos, minden napra kijutó eső. Eddig az út során alig találkoztunk esővel, volt egy kicsi Mexikóban, de ott főleg este és éjszaka, a többi helyen nem is emlékszem, hogy egyszer is elkapott volna minket a zuhé. Na, itt minden nap, kiadós, hosszan tartó, sűrű és nagyszemű eső volt. Menetrendszerűen jött 3-4 óra körül, és tartott 5-6-ig. Olyan, mint itthon a nyári zápor, csak kb. 2 órán keresztül. Ilyenkor jobb volt vagy a tengerbe, vagy fedél alá húzódni, különben bőrig ázott az ember. A fotózás így gyorsan végetért, majd ismét felmentünk a szállásra, és úgy döntöttünk, hogy ha már nagyon úgysem tudunk mit csinálni, elmegyünk autóval egy kicsit körülnézünk északabbra is. Egy jó 2 órát autóztunk is, és visszafelé jövet, amikor már elállt az eső, elmentünk egy közeli vízeséshez is. Ez a dzsungel szélén van, de már az erdőben. Szép zöld, sűrű, méretes növények, és riasztó hangerejű rovarok kísértek minket a kb. egy kilométeres úton az autótól a vízesésig, és vissza.

Hazaértünk után gondoskodtunk a holnapi programról, azaz befizettük magunkat egy egynapos hajós kirándulásra a szigetek között. Volt is sikerélményünk, mert az eredeti két személyre szóló 4800 Bahtos árat lealkudtuk 2800 fabatkára (ha jól emlékszem). Eztán betértünk egy Internet kávézóba, mert a környéken sehol nem volt ingyenes wifi, hiába kerestem két napig. Itt percalapú számlázás volt, de a levelek elolvasásán, egy kis csetelésen, a blog kommentjeinek átfutásán kívül mással nem törődtünk, így 25 perc alatt végeztünk is. Közben már intézkedtünk az esti masszázs ügyében, Zsuzsa ügyesen spórolt ismét egy kis pénzt, így kettőnknek 1-1 órás talpmasszírozás 500 Bahtba, azaz kb. 3300 Ft-ba került. Erre ugyan várni kellett egy órát, mert épp tele volt a szalon, de addig az esti csúcsforgalomban végigsétáltuk a város egyetlen utcáját, és bementünk szinte minden boltba. Sajnos, semmi igazán jót nem találtam, és csak azért nem akartam semmi bóvlit, gagyit, giccset venni, hogy hozzak valamit. Csak hűtőmágnessel gazdagítottam magam. Láttam ugyan mindenféle világmárkából mindenféle ruhadarabot fillérekért, bár a feliraton és logón kívül általában nem különböztek egymástól ezek. :) A temérdek ruhán kívül volt mindenféle dísztárgy és buddhista jelkép, szimbólum és szobor, ezek azonban nekem nem jelentettek semmi különlegeset. Nem tartottam jó ötletnek venni olyat, amit nem vallok, vagy aminek nem vagyok követője, csak azért, mert voltam ott. Pláne, hogy elég kevés tényleg jól kinéző kacat volt. Persze itt is mindenkinek a barátja voltam. :)
A hosszas kolbászolás után végre eljött az ideje, hogy egy újabb masszázst vegyünk, mert a reggeli is nagyon jólesett már, de még mindig nem éreztem magam teljesen fesztelennek. A talpmasszázs isteni volt, de végül a masszőr úgy látta jónak, ha a nyakam, a hátam és a kezeimet is meggyúrja. Ezúttal egy kedves (nem túl heyles) kis csaj kényeztetett, de erős volt, és nagyon ügyes. Isteni volt.
Vásároltunk még másnapra egy kevés csokit és innivalót, majd görcsöktől mentesen tértünk nyugovóra. Tudtuk, másnap korán indulunk, mert jön értünk a busz, ami majd visz minket a hajóhoz. Lefekvés előtt még összepakoltunk, mert tudtuk, erre már nem lesz időnk hazaérkezésünk után, hiszen rögtön indulnunk kell majd a reptérre. Összepakoltunk az erkélyen is, amin egyébként velük osztoztunk 4 napig: